Az ember alkotó lény. Szeret létrehozni, dolgozni, ezáltal hasznosnak érzi magát. Nincs frusztrálóbb látvány, mint egy mindenről lemondó, minden területen elhanyagolt, céltalanul lézengő embert látni. Néhány évtizede létrehozták a diákmunka intézményét szervezett keretek között. Persze addig is létezett különböző formában, hol a szükség, hol az értékekre való nevelés céljából. Voltak és vannak helyzetek, időszakok, amikor szükségből, kényszerből dolgoztak a fiatalok, de sok esetben a szülők vagy saját döntés alapján dolgozik alkalmanként egy diák. A munka az egyik leghasznosabb időtöltés, szükséges, mert építi a lelket és a testet, azaz nemesít. Tartalommal tölti meg az életet. Aki a munkájában kibontakozik, az jobban érzi magát, elégedett és boldogabb. Egy jól elvégzett munka sikerélményhez vezet. Az érem másik oldala, hogy a munkának árnyoldalai is vannak. Fáradtsággal jár, néha megvisel és van, amikor az ember legszívesebben feladná. Az ilyen esetekben fejlődik az emberi jellem a legjobban. Amikor valaki a munkája során emberfeletti kihívással szembesül és mégis megküzd velük, megoldja a lehetetlent, akkor erősödik, érik igazán a jellem. Az ilyen helyzetek tesznek valakit nemes, jellemes emberré. Ezért a diákmunka is nagyon hasznos, mert a fiatalt edzi, neveli, felkészíti az élet kihívásaira. Egy diák részéről alkalmanként vagy huzamosabb ideig elvégzett munka szorgalmasabbá, kitartóbbá teszi majd őt az élete során.